A kórterem elött vártam . Csak ültem , és vártam anyát. A gondolat hogy anya sírva jön ki ,összeszúzott belülről. Nem akartam bele gondolni hogy mi lesz . Ezért csak ültem , és vártam .
Nyitódott az ajtó , apa jött ki elsőnek. közömbös arca volt.
- a testvéred asztmás Gloria .- megkönnyebültem , hogy nincs nagyobb baja , viszont fájt is hogy beteg.
Anya a szemét törölgette , vagy azért sírt mert nincs nagy gond , vagy azért mert gond viszont van .
- Bent tartják ?- kérdeztem csendesen.
- Bent. Megfigyelés alatt .
A kocsiban senki nem szólt semmit, senkinek, semmiért. Mindenki elvolt foglalva a gondjaival , és nem vette észre hogy Noah beteg . Magunkba szálltunk , és magunkat hibáztattuk . De a legnagyobb hibás én voltam .
- Ez az én hibám . -jegyeztem meg .
- Miért lenne a te hibád? - pillantott rám apa , majd vissza az útra.
- Mert velem voltatok elfoglalva .
- Gloria!
- Ha nem ..- anya közbevágott.
- Ha nem narkozól se vettük volna észre.-
- Észrevehettük volna.
- Gloria , nem , nem vehettük volna észre ! Szerinted a mi hibánk ? Minket okolsz ? - anya minden erejéből üvőltött velem .
- Az én hibám .
- Akkor ez az elött eszedbe juthatott volna hogy neki állsz narkózni . - halkult el anya.
- Christina , hagyd!
- Holnap eljössz velem terápiára, amit a tartósan beteg gyerekeknek és szüleiknek rendeznek a kórházba.
- Attól hogy elrángatsz oda még nem gyógyulok meg , se én , se Noah .
- De legalább látod , hogy nem vagy egyedül .
- Én nem tartósan beteg vagyok .
- Nem te drog függő vagy , ami viszont már betegségnek minősül.
Anyával vacsora után megbeszéltünk mindent. Eljárok vele erre a terápiára , de nem miatta hanem Noah miatt . Anya bement éjjelre hozzá .
- Apa leléptem .
- Kislányom este tizenegy óra van , mégis hova a büdös francba akarsz menni ?
- Világgá apa, világgá.
-Szóval bulizni mész ? - a tv elött ült egy sörrel a kezében .
- Mondhatni igen . De, elmegyek majd jövök .
- Kislányom nem tetszik ez nekem.
- Jó szia !
- Glo..- és végül becsaptam az ajtót.
- Szóval apuci nem akart elengedni ? - nevetett Cole.
- Vicces amúgy tényleg .
- Érte legalább aggódnak a szülei , amíg téged le se szarnak. - mosolygott Lincoln .
Gilbert az autót vezette , Lin elől ült , én Coleval hátul ültünk és egymást rúgdostuk .
- Ott van Jc! - mutattam a járdára.
Felvettük Jct , én kénytelen voltam Col mellé ülni - méghozzá elég szorosan , mert Jc nem kis darab ember- és egész végig fogdosott Cole , és nem tudtam senkinek szólni mert Jc belekezdett egy sztoriba , és ilyenkor nem lehet megzavarni mert újból és újból kezdi. Viszont egyszer csak elhallgatott.
- Vége ? - néztem rá.
- Aha.
- Nagyszerű . Akkor valaki szóljon rá Colera mert egész úton fogdos.- Lin kikapott egy pisztolyt az öve mögül és Col torkának szegezte. Gilbert lefékezett, Jc felsikított.
- Ha mégegyszer hozzányúlsz , megöllek . - préselte ki a fogai közt Lincoln.
- Tesó nyugi csak hülyülök.
- Én viszont nem . Gilbert szállj ki , én vezetek , Gloria pedig mellém ül.- A helycserés támadás után lenyugodtak a kedélyek .
- Amúgy mi a mai program ?
- Szétverünk egy bandát. - mosolygott Gil.
- Itt vagyunk .- kiértünk a kikötő elhagyott részéhez .
Kiszálltunk a kocsiból , kivéve Gilbert mert tudni illik olyan mint a kisujjam és nem való verekedésre.
- Mason gyertek elő! - kiabált Cole.
- Ohh hát megjöttetek ! - jött elő egy kupac láda mögül mason . A világ legundorítóbb embere. - Drága Gloriám te is itt vagy ? Fiúk gyertek , mostanába úgyse láttok ilyen nőt ! - Egy csapat srác jött elő.
- Milyen nőt Wilkinos ? - elésétáltam . Egy fejjel magasabb volt nálam és kettő háttal szélesebb . Fekete haja oldalra volt fésülve .
- Aki narkóért bármikor szétteszi a lábát . - Lin elindult felénk , de megállítottam
- Tényleg Mason ? - közelebb léptem hozzá , felálltam lábujj hegyre , a füléhez hajoltam . Lehelette melegítette a nyakam . Végig húzta a kezét a derekamon . Éreztem hogy mosolyog . - Ha nem mondanál ilyeneket , narkó nélkül is széttenném a lábam neked . - a fülébe suttogtam , beleharaptam a fülcimpájába , amibe egy arany karika volt. Teljesen elgyengült . Végig húztam a hátán a kezem , majd megállítottam, a derekánál . egy pillanatra megrezzent , de végig húztam a nyelvem a nyakán .
Sóhajtott egyett. Ezt vártam . Kikaptam az öve mögül a fegyvert és a fejéhez nyomtam . elhúzódtam tőle .
- Ha meg mersz mozdulni , meghúzom a ravaszt !
- Kis sincs biztosítva . - mosolygott. Kattant a pisztoly ,eltűnt a mosolya.
- Nem is értem hogyan lettél te az északi rész vezetője . - ráztam meg a fejem .
Lincolnékra néztem . Mindenki állt . fogta a fegyverét és várt . Bólintottam .
- Hozzátok most a cuccot , vagy Mason darabkáit szedegethetitek a mólon ! - kiabálta Lincolon . Két srác előhozott egy táskát .
- Nyisd ki ! - nyomta a gyerek fejéhez a pisztolyát Cole . Benne volt a pénz . Az a pénz ami a mienk lenne . - Most pedig takarodjatok !
Elengedtem Masont . de a pisztolyt még a fejéhez fogtam .
- Most pedig szépen sarkon fordulsz és elmész nagyon gyorsan vagy tele küldünk ólommal , fogod ? - bólintott . Elengedtem .
- Ribanc . - mosolygott rám .
Lincolnak több se kellett . Neki ment Wilkinosnak .
- Lincoln hagyd ! - kiabálta neki Jc. teljesen szétverték egymást, nagy nehezen szétszedte őket Jc mire Lin elővette a pisztolyt, és egyenesen ráfogta Masre. Az nyúlcipőt húzott és lelépett .
Lincoln még mindig fogta a fegyvert.
- Fogd a pénzt és szálljatok be a kocsiba Cole . - motyogta . Elindultunk a kocsi fele .- Te ne Gloria .
Visszasétáltam hozzá .
- Lin köszönöm hogy megvédtél .
- Faszságot csináltál.
- Mert ?
- Megölhettek volna .
- De még itt vagyok . - Magához húzott. Átöleltem . A fehér pólom csupa vér lett Lin miatt .
- Fáj valamid ? - hátraléptem kettőt hogy szemügyre vegyem . Az orra vérzett , monoklija volt , felrepedt a szája és lila foltokkal volt teli a keze . Barna haja ami mindig tökéletes, most kócos volt .
- Elmúlik .
- Akkor jó.
- Aludj nálam !- értetlenül néztem rá .- Szeretnék veled lenni . Szeretlek .- hirtelen köpni nyelni nem tudtam .
- Én is szeretlek Lincoln , de ...
- Azt akarom hogy az enyém legyél . Gyere haza velem !
- Nem akarom elrontaní a barátságunkat .
- Régóta több ez holmi barátságnál .
- És jó így nem ?
- Én többet akarok . És te is , csak nem akarod bevallani magadnak . Mert félsz . Pedig nem bántanálak .
- Haza megyek veled , csak kérlek ezt fejezd be ! - megöleltem .
Reggel Lincoln ágyában ébredtem . Egyedül.
- Jó reggelt ! - jött be a szobába . Egy póló takarta el felsőtestét és egy boxer volt rajta . rajtam semmi nem volt . Befeküdt mellém az ágyba és felém fordult .
- Elrontottunk mindent.- suttogtam .
- Ez tény.- magához húzott . - Rajtad nincs ruha ?-mosolygott
- Mégis hogy lenne áruld már el ?!- löktem el magamtól. Felült levette a pólóját .
- Tessék .
- Kösz . Az én ruháim hol vannak ?
- A pólódat perpill mosom , mert rajta van az összes vérem . - nevettet .
- Szépen begyógyult a szád . - húztam végig az ujjam rajta .
- Meggyógyítottad. - mosolygott. - amit tegnap éjjel mondtam az mind igaz volt .
- Tudom .
- És te hogy érzed ?
- Hogy ezt nem szabadna .
- Vétkeztünk Gloria. - puszilgatta a nyakam , majd végül ledöntött az ágyra . Az orrunk összeért és a szemembe nézett .- Annyi nővel volt már dolgom . De te más vagy .
- senkivel nem volt ilyen jó a...
- Senkivel semmi nem volt ilyen jó mint veled .- megcsókolt . Ezt se szabadott volna. Az elmúlt órákban egy tíz éves barátságott romboltunk porig . Ellöktem magamtól . Felült , neki döntötte a fejét a falnak .
- Elrontottunk mindent . - szipogtam , majd elkezdtem a könnyeimet törölgetni , végül sírva fakadtam és belebújtam Lin ölébe .
- Gloria sshhh . - puszilgatta a fejem .
- Adjunk időt ennek . - sírtam . - Én nem akarlak elveszíteni Lincoln !
Miután teljesen kisírtam magam Linnek , megbeszéltük hogy várunk ezzel egy picit . Addig szeretném húzni ezt az egészet ameddig lehet. Nem akarom, nem fogom elrontani azt ami köztünk van . Olyan mintha a bátyám lenne . És úgy érzem nem vagyok belé szerelmes.
- Megjöttem ! - kiabáltam ,mikor beléptem az ajtón .
Anyáék a konyhába reggeliztek .
- Hol voltál Gloria ?
- Dolgom volt.
- Hagyd Peter. - szólt rá apura anyu , amin én is és apa is meglepődött.- Fél óra múlva indulunk a kórházba. Addig készülődj össze .- utasított anya.
- Noah hogy van?- vetettem fel a kérdést.
- Jól. Nem szeret bent lenni , unatkozik .- ki szeret bent lenni a kórházba.- Egyél kislányom , és öltözz át.
- Eddig is ilyen pólód volt ? - rángatta meg apa a két számmal nagyobb pólómat , mint amekkora méretem .
- Igen .- zártam le a témát .
Semmi étvágyam nem volt , a múlt éjszaka miatt . Felsiettem a szobámba , megfürödtem , átöltöztem , és valamit próbáltam kezdeni az enyhén piros szemeimmel.
- Gloria indulhatunk ?- kiabált fel anya az emeletre .
- Aha.
A kocsiban nem szóltunk igazán egymáshoz , nem volt miről beszélgetnünk. De nem mindig volt ez így.
13 éves koromig anya volt szinte a legjobb barátom . Mindent elmondtam neki, mindent megbeszéltünk. Aztán iskolát kellett váltanom , és az új suliba megismertem Lincolnékat. A suli legmenőbb , legrosszabb diákjait. Kinéztek maguknak és rámszálltak . Aztán egyszer Lincolnnak segítettem a matekháziban , kint az udvaron . Onnantól békén hagytak , és barátkozni kezdtek velem .
- Ez a kórház nagy és büdös. - nyöszörögtem , mikor már a negyedik emeletre lépcsőztünk fel . Mindennek fertőtlenítő szaga volt.
- Mindjárt ott vagyunk nyugalom!
- Nem lehet hogy eltévedtünk ?
- Én sose tévedek el .
- Persze.
- Látod itt is vagyunk . - Persze ezeket a terápiákat a kórházak tetejére kell rakni , mert miért ne .
Noah már ott játszott egy kisfiúval a teremben . Köszöntünk a doktornőnek , és bementünk.
Noah odasietett hozzánk .
- Mivan öcsi ?
- Asztmás vagyok ha nem tudnád . - nézett rám sértődötten.
- De tudom .
A székek egy körbe voltak lerakva . A terem nagy volt , nagy ablakokkal , fehér , és világos. És jó illat volt. Olyan kellemes.
Az emberek egyik percről a másikra jöttek . Már csak két hely maradt üresen . Anyukák jöttek a gyerekeikkel , idősebb emberek . Kirekesztettnek éreztem magam. Nem ide vagyok való. Az elvonón lenne a helyem nem itt. Nem volt az egészhez kedvem .
- Nos akkor szerintek kezdjük el ! - állt fel a székéről a doktornő .- Kérem mindenki tegezzen engem , Judynak hívjanak . A doktornő kizárva .- nevetett kedvesen mire mindenki felnevetett. Roppant vicces . - Kezdjük is el . Ohh most látom itt régiek is vannak . -mosolygott egy bácsira.- Kérlek mutatkozz be a többieknek.
- Sziasztok a nevem George !
- Szia George ! - hangzott egyszerre.
- Ez kurva gáz...-hajtottam le a fejem . Anya oldalba lökött hogy fejezzem be .
Egyszer csak nyílt az ajtó.
- Sarah de jó hogy jöttök . - mosolygott Judy. Egy kedves arcú , de megtört nő lépett be először.
- Elnézést hogy késtünk csak a fiam .. - elhalkult. Beljebb lépett hogy be tudjon jönnia fia .
Belépett egy hófehér bőrü , kopasz , vékony fiú. A szemei kéken csillogtak . szinte az volt rajta a legsőtétebb szín . Fehér pólóba volt - ami egészen ment a bőréhez - és egy farmerbe . Széles és hegyes álkapcsa volt. Közömbös, sajnáló tekintet . Gyönyörű volt az egész srác .
A szívem összeszorúlt , a visszatartott levegőt kifújtam .
- Bocs Judy csak vérzett az orrom . - közölte és leüllt az egyik üres székre. Nem nézett rám , nem nézett senkire. Csak üllt. És mégis tudatta mindenkivel , hogy nem kiváncsi senkire. Én viszont le se tudtam róla venni a szemem. Az anyja melléüllt és elhelyezkedett, majd figyelni kezdett Georgera.
Lassan mindenki elpanaszolta a baját majd a fiú következett .
- A nevem Jordan Foster , 18 éves vagyok , és 9 éves koromban diagnosztizáltaknálam leukèmiát . Az utolsó rohamom 3 hónapja volt. - a hangjába közöny volt. Nem sajnáltatta magát , csak elmondta hogy mia helyzet . Anyán láttam az együttérzést Jordan anyjával .
Lassan ránk került a sor .
- Noah Hussain vagyok , 11 éves és asztmás vagyok , tegnap derült ki és tök menő hogy nem kell futnom tesi órán.- anya megrázta a fejét. Mindenki felnevetett, Jordan elmosolyodott de nem vette le a tekintetét a földről.
Én kezdtem unni a sok embert aki sajnáltatni hordja ide a gyerekét vagy magát.
- Gloria te jössz . - súgta anya.
Felálltam és megköszörűltem a torkom .
- Gloria Hussain vagyok 18 éves és 3 éve egy lecsúszott narkós vagyok - Jordan felpillantott rám . Páran a szájuk elé kapták a kezüket. - Kibaszottul nem vagyok beteg csak anyukám elrángatott ide . Csak én tehetek róla hogy drogos vagyok , maguk viszont nem tehetnek róla hogy betegek . Az elvonón lenne a helyem nem itt . Gyógyuljanak meg, és ha most megengedik kimegyek a folyósóra és megvárom ennek az egésznek a végét.
